|
|
|
|
|
|
 |
Arcnélküli aszfaltos utcák helyett? – Lányos gondolatok esztétikumról és takarékosságról |
| Cimkefelhő: |
|
|
|
|
|
|
 Jó pár helyen laktam már, nagyvárosi lakótelepen, gyönyörű új építésű kertvárosban, és most egy csodálatosan fejlődő fürdőváros műemlék jellegű városrészének hegyekre felfutó, nádtetős épületei között élek. Igyekeztem mindenhol igazi otthont kialakítani, és jól is éreztem magam, a falakon és kerítésemen belül. De ha kinéztem az utcákra, amelyen nap-mint nap közlekedtem, szomorú lettem attól, amit láttam. És ez sajnos mindenhol így volt.
|
|
Az utak minősíthetetlenül rossz állapotával mindannyian szembesülünk. A most bemutatásra kerülő utcakép bárhol lehetne Magyarországon. A rossz alapozás miatt a burkolatszélek megsüllyedve lógnak, ahányszor kitolatok az udvaromból, annyiszor akadok fent a dombháton. Minden múltbeli vezeték építés nyoma látszik, elkülöníthető melyik évben hol volt sikertelen az aszfalt helyreállítása a burkolatbontások után. Az aszfalt felülete feltöredezve, a hézagok között kinőtt a gaz, nagyképűen akár nevezhetjük ökoburkolatnak is. Csak hogy a befolyó víz megfagyva tovább feszegeti az aszfaltot. És az a fránya kátyú, hogy hogysem, minden tél után egyre több lesz. Tavasszal kiszáll egy csapat munkás, sárga festékkel megjelölik a már életveszélyes kátyúkat, majd egy hónap múlva mire lassan lekopik a jelölés, kijönnek és elvégzik a javítást. Hangos munkával bontanak, elszállítják a romokat, és betömik a kivágott kátyúkat. Ezek betömörítésekor az úthenger felszedi a régi töredezett aszfaltburkolatot, így rögtön kialakítanak egy újabb kátyút. De ez már csak a jövő évi kátyúzási költségbe fér majd bele. Mindezt nagy létszámmal, és láthatóan csekély elhivatottsággal és műszaki igényességgel végzik. Elmennek, és az utcácskánk ugyanolyan, mint régen dimbes-dombos, kátyús, szomorú és arctalan.
Bármerre járok, ezt látom. Az éppen frissen megépített aszfalt utakat pár hónap múlva már bontják. Az már soha többet nem lesz hibátlan! A kátyúzások, a gyorsan és vékonyan terített aszfaltszőnyeg nem adnak minőségi megoldást. Elgondolkodtam, mi lenne, ha az amúgy kedves kis utcánkat, legalább a lakóövezeteinket, az évről-évre kátyúzásra költött foltozgatás helyett antikolt térkővel burkolnák le? A térkő nemes szépségével kiemelné az amúgy takaros kis portákat, lenne végre egy szép és hangulatos utcánk, amelyen öröm a közlekedni, öröm haza menni! Más és más arcot mutat a reggeli napfényben, a lemenő napnál, de talán a legszebb eső után. Takarékos, mert az antikolt térkő burkolat megépítése nem kerül többe, mint az aszfaltozás. Fagyálló és kopásálló tulajdonságai miatt hosszú évekre megkímélné az önkormányzatok pénztárcáját, hiszen ennek fenntartási költsége minimális. Ezt, ha egyszer jól megépítik 40 évig nincs vele gond, teherbírása megfelelő. Nincs kátyú! Ha mégis bontani kell, egyszerűen javítható. Gyorsan, és nyomok nélkül megoldható a bontás, a 2-3 fő munkás egyszerű eszközökkel, zajmentesen felszedi a köveket, majd ugyanezeket a köveket visszaépítik a vezetékjavítás után. A szép utcakép igényes helyreállításra készteti a munkásokat is. Ha unokáinknak úgy lesz kedve, felszedik az egészet, megfordítják az antikolt térköveket, és kész is az új burkolat. És máris 80 év élettartamnál járunk. Ez bizony emberi léptékben is gyönyörű kor.
Hát akkor miért is nem így építjük utcáinkat? Ma a Barabás Téglakő Kft. által bevezetett „Gördülő kövek” technológia segítségével, már Magyarországon is 300-600 m2 térkő burkolat építhető egy nap alatt. Gyorsan és hatékonyan kivitelezhető, esztétikus és tartós burkolatokat építhetnénk magunknak, a magunk örömére. Felejtsük el a megszokást, ami miatt mindenhova aszfaltot teszünk. Csak rajtunk múlik, akarunk-e szebb, tartósabb lakókörnyezetben élni.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
